2017. május 27., szombat

16. rész

16.






A birtok ugyanúgy fogad, mint mindig. Semmi sem változott csak én. Naponta nyálas filmeket és zenéket hallgatok. Nem estem depresszióba a baba miatt. Gideon fel sem hívott azóta. Reméltem, hogy megpróbálkozik, de semmi. Apocakom a napok múlásával egyre jobban nő, rövidítve a szülés kezdetét. A kicsi egyre többet mnozgolódik odabent és néha elég kellemetlen tud lenni, amikor bordán talál. Az utolsó ultrahangon megtudtam a nemét is. Kislányom lesz és az apjára fog hasonlítani. Én is apára hasonlítok a legjobban. Rayen odalesz a boldogsától, hogy olyan lesz mint ő. A nyár végét a kerti pavilonban töltöm és olvasok vagy zenét hallgatok a kicsivel.  Anya egész szép szobát varázsolt nekem a szemközti vendégszobába. Egy nap apa felhívott telefonon. Furcsa volt a hangja és azonnal izgalmi állapotba került a szívem. Nem kellett volna így reagálnom, hátha hallok róla valamit, de mégis megtettem.

  • Rossz híreid vannak? - kérdezem gyanakvóan. 
  • Gideon és Mia... Hogy mondjam el ezt neked? - sóhajt fel tanakodva. 
  • Egyenesen apa!  - mondom kemény hangnemben. 
  • Gideon újra feleségül veszi Miát - mondja rosszallóan. 

Eltátom a szám és abban a pillanatban elsírom magam. Apa szólítgat, de a számra teszem a a kezem és megpróbálok némán zokogni. Kinyomom a hívást és a pocakomat átölelve zokogok fel olyan hangosan, ahogy csak tudok. Még utoljára küldök neki egy sms-t majd kikapcsolom a telefonom.
"Összetörted a szívem! Végleg összetörted a szívem!" 
Ledobom az ágyra és próbálok megnyugodni. Anya beront hozzám és átkarolja a vállam. Hozzábújok és a vállán sírok. Este Rayen beállít hozzánk, látni szeretne engem. Megkérem anyát, hogy küldje el, de nem sikerül neki. Benyit hozzám és megkönnyebbülve pillant végig rajtam.

  • Mázlista egy fasz Gideon - morogja. 
  • Kérlek menj el! - mondom halkan. 
  • Beszélek a fejével kicsim - guggol le elém. 
  • Utálod őt Rayen! - nézek a szemeibe kérdőn. 
  • Csak akkor, amikor rajtad van a keze - puszilja meg a kezem. 
  • Nem kell! Igazából nem az ő gyereke és én sem az övé vagyok. Had vegye feleségül azt a hárpiát újra, ha neki ez jó - sóhajtok fel szomorúan. 
  • Nem vagy boldog - simít végig az arcomon. 
  • Menj el jó? - sóhajtok fel fáradtan. 

Aprót bólint és lassan egyedül hagy. Anya jön be utána egy csésze teával. Lassan kortyolgatva megiszom és úgy döntök, hogy visszamegyek dolgozni, amíg a kicsi engedi. Nem fogok itt ülni és magamba roskadni! Nem lehetek összetört, hiszen grófnő vagyok. Felöltözöm és előkéretem a kocsit. Anya hitetlenkedve bámul rám. Bemegyek a céghez és elfoglalom anya helyét. A titkárnője mindent elém tesz, még a tervrajzokat is. Átalakíttatom a céget, hiszen ehhez értek a legjobban. Késő este lesz mire sikerül megterveznem a belső rajzokat. Anya már kétszer felhívott és még sms-t is küldött. Elteszem a mobilom és felöltözöm. Amint kiérek az épületből Rayen lép elém.

  •  Anyám riadóztatott téged? - állok meg előtte. 
  •  Fogjuk rá - mosolyog rám. 
  •  Éhes vagyok - sóhajtok fel. 
  • Gyere, elviszlek enni - nevet fel. 

Vacsora közben egész jól elbeszélgetünk. Sokat kérdez a kicsiről és az állapotomról is. Nehezek a felkelések és könnyűek az elalvások. Napközben elvagyok, de folyton hisztisnek érzem magam. Talán a munkában elterelődik a figyelmem ezekről. Vacsora után máris megrohamoznak az újságírók és holnap már címlapon leszünk. Rayen megpróbál kitérni előlük, de mindenhova követnek. A két testőröm odasiet hozzánk és arrébb taszigálja az embereket. Hazaérve elnevetem magam a helyzeten. Nemrég még Gideonnal voltam ugyanígy a Jerseyben. Tessék, már megint rá gondolok. Elkomorodom és felmegyek fürdeni. A szobába lépve Rúfusz felém siet. Gideon az ablakom előtt áll és rám vár. Mi a fenéket keres itt?

  • Ki sem hűlt a helyem, de már Rayennel kavarsz? - kérdezi dühösen. 
  • Bagoly mondja... - morgom. 
  • Csak azt teszem, ami helyes a lányom érdekében Sissy! - sóhajt fel. 
  • Az lenne a helyes, ha velem lennél - ülök le a fésülködő asztalkámhoz. 
  • A kicsinek az apja mellett a helye, ezt te is nagyon jól tudod. Sajnálom, hogy úgy bántam veled. Nem gondolkoztam mielőtt beszéltem - kér bocsánatot. 
  • Ne várd el tőlem, hogy megbocsássak! - mondom halkan. 
  • Megértem, ha nem jössz el az esküvőre - lép az ajtóhoz. 
  • Komolyan azt, hiszed.... Te nem vagy normális Gideon! - állok fel. 
  • Szerettem veled lenni Syd! Mindennél jobban - karolja át a derekam hirtelen. 
  • Miért mondasz nekem most ilyeneket? Miért csinálsz úgy mintha soha többé nem látnánk egymást? - kapaszkodok belé. 
  • Mert így lesz kicsim! Többé nem jövök vissza, új életet kezdünk máshol. Megpróbáljuk újra - nyom egy csókot a homlokomra. 
  • Ne merészelj így elbúcsúzni tőlem! Azok után ne! Csak csókolj meg és menj el - mondom megtörten.  
Felemeli a fejem és lágyan megcsókol majd szenvedélyesbe csap át. Nekidönt az ajtófélfának és áttapogatja minden porcikámat. Végigsimít a pocakomon majd elhúzódik tőlem és elsétál az életemből. 
  • Gideon kérlek... - nyúlok utána. 
Még a lépcsőről visszanéz rám és megnyalja az ajkát. Átkarolom magam és nem engedek utat a könnyeimnek. Anya még megpróbálja feltartóztatni, de nem sikerül neki. Reggel még magabiztos voltam, nem érdekelve mit csinál. Most meg újra összetörte a szívem. 


6 hónappal később


Miután sikerült túljutnom egy érzelmi hullámvasúton már nagyjából megnyugodtam a magam és a kicsi érdekében is. Két hónap múlva szülök, nem engedhetek meg magamnak ilyen hullámokat. Anya és Rayen segít a legtöbbet felejtenem. A hat eltelt hónap alatt Raffi is feladta a küzdelmet. Az állatorvos szerint már öreg volt és ebbe halt meg. Napokig sirattam őt is, hiszen gyerekkorom óta megvolt. Anya nem szerette, mégis megsiratta. a céget már elkezdték átalakítani úgy, ahogy én akartam. Még egy kisebb boltot is csináltunk az elejébe. Az egész olyan, mintha egy kastélyból léptél volna elő. Minden mesés és modern. Kellett valamit kezdenem magammal, ha nem akartam sanyargatni magam. Még terhesen is leakarnak fotózni a heti újság címlapjára. Kaptam az alkalmon és elfogadtam a felkérést. Több baba-mama magazin és modell újság címlapján fogok szerepelni a következő hónaptól. Rayen ellenzi ezeket a dolgokat. Mivel nem vagyunk együtt és nem is szándékozom vele lenni, így nem tilthatja meg. Maximum csak szólhat érte. Igyekszem új embereket megismerni és barátkozni. Nem ragadhatok le mindig ugyan annál az egynél. Se nála, se Gideonnál. Apa elmesélte nemrégen, hogy elköltöztek már az esküvő után. Gideon még néha hazajár és beszélgetnek pár szót, de ennyi. Azt mondta határozottan megváltozott. Várt valami mást is azok után... 
  • Asszonyom, hideg van. Megfog fázni - szól rám a sofőr.
  • Ne haragudjon, csak elméláztam - szállok ki a házunk előtt. 
Mostanában egyre nehezebben szállok ki a kocsiból, be még inkább. Vannak nehéz dolgok a terhességemben, de minden percét élvezem. Elég hideg ősz van, így igyekszem befelé sietni. Alig, hogy felérek a lépcső tetejére éles szúrás jön a hasamba. Megkapaszkodom az ajtóban és összegörnyedek. Újból érzem a szúrást és valami meleg folyik le a lábam közt, majd újabb erőteljes szúrás. Felsikoltok és lenyúlok a combomhoz. Felemelve a kezemen vért veszek észre. apa lép ki az ajtón és besegít a házba. Felvisz a fürdőbe és szól anyának. 
  • Mit érzel kicsim? - kérdezi aggódva. 
  • Szúrást... Fáj... Eszméletlenül fáj... - nyöszörgök. 
  • Hívj mentőt! Most! - szól rá apára hisztérikusan. 
Percekkel később anya segít lemosakodni és tiszta ruhát felvenni. Egy törölközőt kapok a lábam közé és várjuk a mentőt. Persze az újságírók most sem maradhatnak el. Körbeveszik a kaput és onnan fényképeznek. Anya és apa jön be velem a kórházba. 
  • Bármilyen szúrást érez kérem szóljon - mondja a mentős. 
  • Mi történik velem? - ragadom meg a kezét. 
  • Megindult a szülés hölgyem - mondja visszafektetve. 
  • Megint jön! - mondom fájdalmas hangon. 
Kapok egy kisebb fájdalom csillapítót és nekiállok lihegni. Anya kezemet fogja amíg be nem érünk. Felére sem emlékszem mi történik amíg a kórházba nem érünk. Csak arra emlékszem, hogy egyre nagyobb hullámokban jön rám a fájás és megindítják a szülést. Anya van mellettem és beszél hozzám. Csak annyit tudok kivenni a szavaiból, hogy nyomjak és lélegezzek. Órákkal később megkönnyebbülök, amint meghallom a kicsi sírását. Mielőtt láthatnám elviszik tőlem. Az orvosok rendbetesznek és kitolnak egy szobába. Annyira sokkos vagyok, hogy nem igazán emlékszem semmire sem. Amint meghallom azt a szót, hogy alvás már le is ragadnak a szemeim.  



Sziasztok! 

Hát most egyenlőre ennyi tellett ki tőlem. Remléem ez is tetszhető állapotban van. Hibákért ne  haragudjatok. Nem érzem magam nagyon formában. Persze annyi ötletem lenne, de nem tudom őket belevinni. Ne haragudjatok de fél írói válságban vagyok. Jól olvasást nektek, Puszi Bubi 

2017. április 10., hétfő

15. rész

15.






Hiába szól utánam nem állok meg. Gyere utánam és egy kicsit harcolj értem. Végre érezni akarom, hogy megteszi értem. A szemembe és nem a hátam mögött talál ki dolgokat az én beleegyezésem nélkül. Felmegyek átöltözni és kimegyek Raffival sétálni a ház mögé. Egy fehér, csipkés lenge ruhát vettem fel, saruval. A kicsinek tetszett az ötletem, mivel jól hasba rúgott. 
Helytelen volt, hogy kutattam tudom, de mégsem tudtam megállni, másként sohasem derültek volna ki ezek a dolgok. A rét végén leülök napozni és várok egy kicsit, hátha utánam jön. Raffi lefekszik a lábam elé és fülel. úgy tíz perccel később csatlakozik hozzám ő is. Leül mellém, két mappával a kezében. Szóval mégis csak hajlandó beszélgetni. Először egy puszit nyom a fejemre majd a kezembe nyomja a szerződést. 
  • Tépd össze! - mormogja. 
  • Hogy a szememre vesd, hogy miattam kellett összetépni? - nézek rá kicsit mérgesen. 
  • Nem, hanem azért, hogy elhidd enélkül is elakarlak venni - csattan fel. 
  • Tudod nem akartam kutatni, csak furcsán viselkedtél. Mégis mit kellett volna tennem? - sóhajtok fel megbánva a tetteim. 
  • Igazad van. El kellett volna mondanom, amint lehet. Csak az a... Folyton közbeavatkoznak a dolgok - sóhajt fel. 
  • Ha házasok leszünk, mindent meg kell ossz velem Gideon. Hiszen ez is egy lényeges dolog nem? - simítok végig az arcán. 
  • Annyira gyönyörű vagy - húzódik közelebb, elterelve a figyelmem. 
  • Ne terelj Gideon! - dőlök hátra. 
  • Kegyetlen vagy! - nyög fel. 
  • Miért van Rose az anyjánál, ha téged illet a jogos gyámság? - kérdezem kíváncsian. 
  • Mia nem egészen normális, ha nincs vele. Csak egy töredéket láttál abból, milyen ha megpróbálom elvenni tőle - piszkálgat egy fűszálat.
  • Miért nem küldöd elvonóra? Vagy pszichiátriára? - gondolkodok helyesen. 
  • Nem fogom a lányomat kitenni ennek! Nem akarom, hogy trauma maradjon benne! Te engednéd, hogy Rayen gyógyóba zárjon és a gyereked ott látogasson életed végéig? - morrant rám. 
  • Inkább hagyod, hogy tönkretegyen minket? Megáll az eszem! - állok fel hirtelen. 
  • Megoldom, mint eddig is - áll fel ő is. 
  • Persze, ahogy eddig is - rázom meg a fejem csalódottan. 
  • Értsd meg, hogy Rose miatt csinálok mindent! Ha Mia így tud normálisan viselkedni, hagynom kell! - túr bele a hajába idegesen. 
  • Nem ezt nem a lányod miatt csinálod! Nem tudsz elszakadni tőle! Fontos neked Gideon! Ha nem így lenne, nem foglalkoznál ennyire vele - mondom ki az igazságot.  
  • Ez nem igaz! Te is fontos vagy nekem, de ő lányom anyja az ég szerelmére - kiabálja le a fejem. 
  • Jól esne, ha Rayent is így beengedném az életünkbe? Minden döntésembe? Gondolkodjak én is az ő érdekeit nézve? Mert te ezt teszed Gideon! Mia érdekeit nézed a sajátod és mi érdekeink helyett! Fogalmad sincs róla nekem ez milyen érzés! Mintha én lennék a harmadik aki csak úgy van! Aki utolsónak tud meg mindent, még a saját házassági szerződésemet is - indulok el könnyekkel a szememben. 
  • Ne hibáztass, mert próbálok helyes utat járni! Felhagytam azzal az élettel már nagyon régen - suttogja megfogva a karomat. 
  • Ez neked helyes út? Rose a lányod és te vagy a gyámja erre hagyod, hogy a bolond exfeleséged nevelje? Ez szerinted helyes? Egy lecsúszott drogost akarsz a lányod mellé? - kiabálom le a fejét. 
  • Elég! - enged el hírtelen. 
  • Én ezt befejeztem! - indulok a ház felé. 
  • Ne akarj már megint választás elé állítani, mert ha választanom kell a lányomat választom még helyetted is! Ő az első, ahogy mondtad! Neked mellettem kéne lenned és támogatnod kedves Grófné! Ehelyett az egész szarért engem hibáztatsz. Takarodj vissza az anyádhoz és vidd a gyereket is magaddal! Vigyél el mindent! - néz a szemembe eszelősen. 
Tátott szájjal nézek Gideonra. Rá sem ismerek erre az emberre, akit magam előtt látok. Teljesen eszelős képet vág és írtó dühös. Ha félig meddig, de akkor is igazam van. Elindulok a ház felé és útközben majdnem elsírom magam. Egyenlőre csak dühös vagyok, de még mennyire. Kihúzom a bőröndjeimet és elkezdek pakolni. Ennyit az esküvőről meg a közös gyereknevelésről. Egyszerűen nem vagyok hajlandó annak a nőnek a közelében lenni. Felhívom anyát és megkérem, hogy küldje el értem a gépet. Délután öt körül megérkezik a gép. Addig van három órám összekészülni. Időközben Gideon is bejött és egy pohár whiskyt iszik. Elé sétálok teljes felszerelésben és visszaadom a gyűrűt meg a karkötőt is,
  • Ezt meg add oda annak akinek akarod. Nincs szükségem rá! Megleszek nélküle is!  - nyújtom oda neki. 
Mivel nem veszi el az asztalra dobom őket, nagyot koppanva az üveglapon. Leráncigálom a bőröndjeim és kiteszem a kapu elé. A testőrök azonnal elém lépnek de elhessegetem őket. Ha hárpiát akarsz Gideon most megkapod!
  • Ne érjen hozzá a koszos kezével! - sziszegek rá. 
  • Ahogy parancsolja asszonyom! - gúnyolódik vissza. 
 Amint megérkezik a sofőröm, anya kiugrik a kocsiból és elém siet. Értetlen képet vág majd besiet Gideonhoz. Most komolyan ezt kell játszanunk? Nem hallok semmit sem. Beküldöm a sofőrt a maradék táskámért és Raffit a hátsó ülésre ültetem, magam mellé. Anya kissé sértetten néz rám, mintha az én hibám lenne.
  • Mehetnénk végre? - nézek fel rá, 
A lépcső tetején áll és a fejét rázva néz rám. Türelmetlenül nézek rá, jelezve, hogy indulnék. Gideon még kijön anyám mellé és merev tekintettel néz rám.
  • Vigyázz magadra! - mondja Gideonnak anya majd elindul a lépcsőn. 
Amint leér, beülök és becsatolom magam. Anya egészen a szállodáig nem szól semmit. a szobámba érve még Katrint is ott találom. Nagyszerű, hogy ketten akarják telebeszélni a fejem. Nem én voltam az, aki azt mondta takarodjak el. Nem kell kétszer kérned Gideon! Leülök a kanapéra és összekulcsolt kézzel várom, melyikük kezdi. Elsőnek anya szólal meg.
  • Mi történt kicsim? Tegnap még a meghívót válogattuk, ma meg elköltözöl? Nem lehetne megbeszélni? - mondja kedvesen. 
  • Ha te is egy pszichopatára bíznád a lányod akarnál még valamiről beszélgetni? - kérdezem nyersen. 
  • Nem értem miről beszélsz - rázza meg a fejét. 
  • Gideon a bolond exére akarja bízni a lányát, holott a jogos gyámság az ő kezében van. Túlságosan törődik az épelméjűségével. Bele sem gondol abba, hogy ez tönkretesz minket is. A tudtomon kívül akart velem házassági szerződést íratni. Attól fél, hogy Rayen vagy én kisemmizném. Kell a francnak a pénze! Van saját keresetem - magyarázok. 
  • Ez... hű - szólal meg Katrin is. 
  • Nem bírom a hátam mögötti szervezkedést ezt te is jól tudod anya! - fújtatok, mint egy felbőszült anyabika. 
  • Gideon idővel biztos észhez tér. Adj neki kis gondolkodási időt - ül le mellém anya. 
  • Anya nem én mondtam neki, hogy takarodjak a közeléből - mondom fájón. 
  • Csak mérgében mondta. Nyugodj meg jó? - ölel meg.
  • Te nem láttad milyen eszelősen nézett rám - suttogom. 
  • Feküdj le egy kicsit, sápadtnak látszol - simít végig a fejemen. 
Megfogadom a tanácsát és lefekszem aludni a hotelban. Alig alszom két órát, anya már keltegetni kezd. Megérkezett a repülő frissen feltankolva. Már csak az indulásra vár. Kat elbúcsúzik tőlem a reptéren és megígéri, hogy a kicsi születésére meglátogat. Nemrégen Gideon miatt jöttem ide, remélve, hogy lesz ebből valami, most meg miatta megyek el.

Sziasztok!        

Hát ezt a napot is megértük, hogy részt tudtam hozni hosszú idő után. Igaz ezt most gyorsan itt írtam meg. Lehet kicsit összecsapott lett, de legalább írtam valamit. Remélem lesz olyan ember aki el is olvassa. *.* 
Egy kedvenc dalomat tettem a szöveghez hozzá. Naná, hogy vámpírnaplókból :D
Amint tudok megpróbálok irni uj részt. Ahogy az időm engedi. Pusszantás.                    

2016. november 1., kedd

14. rész

14.



- Elnézést az öltözékünk miatt! - szólal meg Gideon. 
- Nyugodtan öltözzetek át - néz rám mosolyogva apa. 

Aprót bólintok és felveszek egy egyberészes vörös ruhát. Kiemeli a pocakom és ez az egyetlen, ami rám jön még. Belebújok a papucsomba majd megkeresem a leendő férjemet. 
Végignéz rajtam és elmosolyodik. Ő csak egy egyszerű farmer, fekete pólót vett fel. 

- Kicsim csak a szüleink és a húgom van itt, nem a nagykövet! - húz magához egy apró csókra. 
- Szeretek elegánsan kinézni! - pirulok el. 

Nagyobb lesz a mosoly az arcán és elindulunk a többiekhez. Rosalie a konyhában áll és fura szemmel pislog vissza ránk. Gideon átkarolja a derekam és a húga elé vesszük az irányt. A szőke haja a derekáig ér és így magas sarkúban pont akkora, mint én. 

- Szia húgi! - szólítja meg. 
- Gideon Wayne, miért apától kell megtudnom, hogy nagynéni leszek? - korholja le. 
- Elakartuk mondani Rose! Csak még nem most! - vakarja meg a fejét. 
- Ha már itt tartunk bemutathatnál! - mosolyog rám. 
- Syd, ő a húgom Rosalie, Ro a menyasszonyom Sissy! - mutat be röviden. 
- Örülök, Rosalie Wayne személyesen! - mondja katonáés stílusban. 
- Sissy Diana Hoffelmann személyesen! - nevetek fel. 
- Bocsi tesó, de elrebolom töled! - fogja meg a kezem. 

Gideon megrázza a fejét és elenged. Rosalie behúz a konyhába és leültet az egyik székre. Benyúl a hűtőbe és elővesz egy üveg pezsgőt. Kitölt magának egy pohárral és húzóra megissza. Önt nekem is egy narancslevet majd leül velem szemben. Szeret beszélni, azt már elsőre látom. Egy fehér csipkés ruha van rajta, fekete magas sarkúval ami kiemeli az alakját. 

- Ne haragudj, csak annyira váratlanul ért ez az egész! Te meg a baba, Gideon meg a lánya ügye - fújja ki a levegőt. 
- Kérdezz nyugodtan! - kortyolok a narancslébe. 
- Mi a fenét műveltetek a konyhában? - néz rám vigyorogva. 
- Hát azt inkább hagyjuk - harapom be a szám szélét. 
- Szereted a bátyámat ugye? - kérdezi komoly fejjel. 
- Igen, biztos lehetsz benne! - bólintok magabiztosan. 
- Legutóbb mikor elmentem, elvált és a munkába temetkezett. Örülök, hogy valaki végre felkeltette az édeklődését - fogja meg a kezem. 
- A legtöbb időmet itthon töltöm Rose! - jön be az említett. 
- Persze, itthon is csak dolgozol! - mormogja. 
- Ha hagynák, dolgoznék - ad egy puszit a fejemre. 

Egy darabig beszélgetünk még. Mesél a tanfolyamról, amit éppen végez és a szakácsokról is, akikkel eddig együtt dolgozott. Néhányan elég kemények tudnak lenni, ha akarnak. Gideon leül mellém és a hasamat kezdi el simogatni. Jövőre, ha minden jól megy leteszi a szakmát és hazarepül pihenni, hogy újult erővel tudjon doglozni. Kiküldöm őket anyáékhoz, addig feltakarítom a maradványainkat. Elmosolyodok és halkan el is nevetem magam. A nappaliban anya és apa felesége nagyban beszélgetnek. Nocsak micsoda furcsa összhang. Amint leülök közéjük már rá is kezdenek. Összefolyva beszélnek egymás szavába, míg a végén fogalmam sincs miről van szó. Mindketten elhallgatnak és figyelnek rám.

- Hé, álljatok le egy kicsit! Kezdjétek előről! De egyesével! - intem le őket. 
- Nahát, te tényleg grófné vagy! - szólal meg Rosalie. 
- Még nem vagyok az! - vonom meg a vállam. 

Anya kezdi először és egy vastag mappát húz elő tele esküvői cuccokkal. Minden előre le van tervezve, mintha tudták volna, milyen esküvőt szeretnék. Elém tesz először egy vastag esküvői magazint. Félretolom és elmagyarázom nekik, mit szeretnék. 

- Emlékszel amikor Katrin megkért néhány éve, hogy lépjek fel egy divatbemutatón, ahol estélyi ruhákat mutattunk be? - mondom anyának. 
- Igen! - bólint aprót. 
- Egy gyönyörű fehér ceruza ruhát viseltem. Az alja törtfehérből, barack színbe ment át. Azóta is azt a ruhát akarom! - sóhajtok fel. 
- Ha megvan még megszerzem neked! - csillognak a szemei. 
- De ha nincs az sem baj! Beérem mással is - mosolygok halványan.

Aztán jön a meghívó, virágok és a többi. Kicsit elfáradok így Gideonhoz bújok. Amint a vállára hajtom a fejem már alszok is. Később az ágyban ébredek fel, betakarva, fehérneműben. Lassan sötétedik és fura csend van a házban. Körbenézek és meglátom a hatalmas mappát a kacatjaim közt gondosan lerakva. Gideon mellettem szorgosan pötyög a laptopján.  

- Szia - nézek rá fél szemmel. 
- Aludj nyugodtan! - néz rám a laptopjáról. 
- Fura ez a csend! - ülök fel lassan. 
- Elaludtál és hazaküldtem mindenkit - teszi félre a gépet. 
- Mijót csinálsz? - húzódok mellé. 
- Semmi különöset! - csukja le a gépet. 
- Ki vetkőztetett le? - nézek rá mosolyogva. 
- Én. Kényelmetlennek tűnt az a cucc rajtad - von vállat. 
- Szeretem azt a cuccot! - nevetek fel. 

Másnap reggel a konyhába csoszogva Gideon nyitva felejtette a gépet és kakaó csinálás közben akaratlanul is de belelestem. Végül is ott volt az orrom előtt, így nem számít kutatásnak. Az első lapon az adatoknak való hely üresen szerepel, majd tovább olvasva egy házassági szerződést veszek észre. Mi a jó franc? Lépteket hallok a nappali felől így úgy csinálok, mintha most kotyvasztanám a reggeli kakaómat. Nyugodj meg Syd!

- Szia picim - kapok egy nyak puszit. 
- Szia - keverem meg a kakaót. 
- Jól aludtál? - ül le a gép elé. 
- Pompásan - dőlök a pultnak. 

Újra gépelni kezd és kezdek egyre idegesebb lenni. Mi a francot akr jelenteni ez az egész? Nem bízik meg bennem vagy az anyámban? Miért kérte meg akkor a kezem? Miután megreggelizik elteszi a gépet és egy csók után elindul. Elindul bennem a vvívódás, hogy kutassak e vagy ne. Egy darabigmegtudom állni, hogy a józan eszemre hallgassak, végül nem érek vele semmit. Bemegyek hozzá és kihúzom az első fiókot ami a kezembe kerül. Ugyan azt a papírt találom meg, mint a gépén, csak az ő adataival és én még nem írtam alá. Le kell ülnöm egy különben nem hiszem el. Hova a francba kerültem? Egy másik mappa van Rayen nevével ez alatt ellátva. Minden amit tudnom kell róla abban a dossziéban van. Minden papír arról szól, hogy miket vett, mik állnak a tulajdonában. A papír a láthatóságról, a kezdeményezés, hogy minden hónapban kétszer láthassa a gyerekét. Ha nagyobb lesz hétvégenként nála legyen. Az alatta lévő dossziéban a volt felesége dolgai. Mia volt már szanatóriumban, drogelvonón és ült bolti lopásért is. A kicsi nem is lehetne nála, mivel a bíróság az apjának ítélte. Hogy a francba lehet akkor nála a lánya? Mi jogon tiltja meg Gideonnak? Lassan nyílik az ajtó és besétál rajta Gideon. 

- Mi a francot keresel az irataim közt? - kérdezi idegesen. 

Felállok és a házassági szerződést a képébe nyomom mappákkal együtt. Meglepődve néz rám aztán leesik neki a reggeli. Nem lehetsz ideges Syd! A kicsi miatt sem! 

- Kutatsz utánam? - kérdezi idegesen. 
- Vicces vagy Gideon! Nem nekem van tele a fiókom mappákkal! - mondom gúnyosan. 
- Ahhoz semmi közöd! - morogja. 
- Tényleg? Neked van képed az orrom alá dugni egy házassági szerződést? Ennyire nem bízol meg bennem? Azt hiszed, hogy kisemmiznélek? Komolyan olyannak gondolsz, mint Mia?- nézek rá fájón. 
- Mégis honnan a fenéből tudnám, mikor hagynál el Rayenért? Honnan tudnám, mikor  ás elő valamit a múltamból és veti be ellenem? Azt hiszed nem teszi meg? Azt hiszed nem venne el tőlem?  - dobja le a papírt. 
- Nem érdekel Rayen! Az egészben az a legjobb, hogy nem szóltál volna nekem Gideon! Véletlenül láttam meg reggel a gépeden és ne gyere nekem azzal a baromsággal, hog szóltam volna neked, mert ezt nem veszem be! Mikor szóltál volna? Amikor már késő és ott tartunk ,hogy én látogatom a saját véremet? - fonom magam köré védelmezően a karjaimat. 
-  Még az esküvő előtt elmondtam volna! - mondja röviden. 
- Ha szeretnéd, hogy egyáltalán legyen esküvő, mindent elmondasz! Nem bírom a titkokat Gideon! Gyűlölöm, hogy mindent így kell megtudnom. Mintha nem is az én életemet élném! - sétálok ki a szobából. 
- Sissy! -szól utánam. 

Sziasztok! 

Hát nagyon régen írtam már nektek. Több dolog is közbeszólt az életben. Ne aggódjatok semmi rossz, inkább jó. A lényegében annyi, hogy boldog vagyok végre az életben. Megtanultam a pletykákat és a baromira hülyéket kezelni. Nos most csak ennyi tellett ki tőlem, de ha igazán elkap az ihlet kaptok ennél hosszabb részt is. Most sajnos ennyire tellett tőlem. Remélem olvastok még és vissza is tértek hátha van valami új rész. Köszönöm, hogy van aki lég bízik ebben az egész sztoriban és azt is, hogy olvastok. Most is kaptok képet és egy zenét is amit mostanában imádok hallgatni. Most jó szórakozást és jó őszi szünetet már aki nem dolgozik! Puszi Bubi :) 

2016. május 28., szombat

14. rész részlet

14. 
Részlet 


-          Rosalie Wayne személyesen! – mondja katonás stílusban.  
-          Sissy Diana Hoffelmann személyesen – nevetek fel.
-          Örülök, gyere, beszélgessünk – indul a konyha felé.
Eléggé fura ez a bemutatkozós dolog. Nem szoktam senkit így megismerni, csak belecsöppenek az életükbe. Úgy érzem magam, mintha eddig számkivetetett lettem volna. Utána bandukolok a konyhába és nagy nehezen felülök a bárpult székre. Elővesz egy pezsgőt a hűtőből, majd elkutat két poharat is. Egy gyönyörű, fehér csipke szoknya van rajta, fekete magas sarkúval. Leül mellém és kibontja a pezsgőt, nekem narancslevet ad aztán koccintunk.  
-          Gratulálok a kicsihez – kortyol a pezsgőjébe.
-          Köszönjük – mosolygok hülyén érezve magam. 
-          Meg se kérdem mit műveltetek itt – mosolyog rám ördögien.
-          Azt inkább hagyjuk – pirulok el.
-          Szereted őt ugye? – kérdezi komoly arccal.
-          Igen! Biztos lehetsz benne! – bólintok rá.
-          Legutóbb, amikor elmentem elvált és a munkába temetkezett. Örülök, hogy kihúztad onnan! – fogja meg a kezem, megköszönve.
-          Legtöbbet itthon vagyok Rose! – jön be az említett is.
-          Persze, és itthon is dolgozol! Ismerlek Gideon! – csóválja meg a fejét rosszallóan.
-          Ha hagynák, dolgoznék! –áll be mögém.

-          Hé! – szólok rá.



Sziasztok! 
Hosszas kihagyás után de készülőben az újabb fejezet. 
Nagyon sok minden történt velem azóta. 
Nem részletezném, majd egyszer. 
Addig is remélem megelégedtek ezzel a kis részlettel. 
Azért ilyen picike, hogy tudjatok min gon dolkozni :P 
Köszönöm, hogy vagytok és olvastok  még kitartóan. 
Mindenkinek szép nyarat, kitartást a suliban. 
Persze ami még hátra van :D 
Kaptok egy dalt ami most a kedvencem. 
Ariana ért ahhoz amit csinál :D 

2015. december 29., kedd

13. fejezet

13.




Mi? – döbbenek le.
-      Nem akarok tovább várni! Se a jobb pillanatra. Gyere hozzám! – jelenti ki határozottan.
-      Én… - pánikolok be.
Mindenki minket néz lélegzet visszafojtva. Mindig is utálok a középpontban lenni. Gideon szúrós szemekkel néz rám, mintha az igazát bizonyítaná. Kiszakadok a karjai közül és felkapom a kocsi kulcsot meg a kabátom. Bevágódok a kocsiba és hazamegyek. Az úton kétszer is eltévedek, mire rátalálok az utópályára. Nem vagyok kész az anyaságra, egy esküvőre meg végképp nem. Azt sem tudom, hogy fogom bírni a terhesség további részét.  A ház elé parkolva fogom fel, hogy otthagytam azt az embert, akit szeretek. Valószínűleg az ellenkezőjét gondolja az egésznek. Kiszállok a kocsiból és besétálok a nappaliba. Egy darabig várok, megiszok egy teát majd felmegyek lezuhanyozni. Gyűlölöm a meglepetéseket! Leráncigálom magamról a ruhát és a földön hagyom. Nyugodj meg Syd! Mélyeket sóhajtozok, majd beállok a zuhany alá. Folyatni kezdem a vizet, majd egy órán keresztül ki sem szállok. Ajtócsapódásra veszem fel a fejem. Gyorsan megtörölközök és felöltözöm. Lemegyek hozzá és anyát veszem észre a nappaliban.
-      Mi a fene ütött beléd?  – lép elém mérgesen.
Ránézek, majd bemegyek a konyhába enni, mintha itt sem lenne. Utánam jön és beáll az út közepére kérdezősködni. Leülök a bárpulthoz minél messzebb tőle, hogy bosszantsam. 
-      Bántott Rayen? Megfenyegetett? Mért hagytad ott Gideont? – teszi le a táskáját.
Újabb ajtócsapódás és megjelenik apa. Ő is értetlen és meglepődött fejet vág. Anya faképnél hagy minket, látva a szótlanságom. Kérdő szemekkel néz rám, majd apához fordulva mormol valamit.
-      Ne kezdj bele! Nem vagyok kíváncsi rá!  - sóhajtok fel jólesően.
-      Muszáj lesz! Felneveltem őt Syd, még ha nem is a fiam – támaszkodik a pultra.
-      Engem is felnevelhettél volna! – csattanok fel.
-      Így van, de anyádnál biztonságban voltál – bólint fájdalmasan.
-      Elakarod érni, hogy szarul érezzem magam? Ne fáradj, már sikerült! – tolom el a kaját előlem.
-      Kicsim, fejezd ezt be! Viselkedj felnőtt módjára! – szól rám mérgesen.   
-      Menj el! Most! – állok fel.
Kisétálok a nappaliba és várom, hogy elmenjen. Felveszi a zakóját, majd kisétál az ajtón, egyedül hagyva engem. Anya egy bőrönddel a kezében jön ki a hálóból. Elköszön tőlem majd becsukja az ajtót, majd hallom ahogy utasítgatni kezdi a testőrjeinket. Raffy mellém sétál és a lábamnak dől. Bezárom az ajtókat, beírom a riasztó számát aztán lefekszem aludni.
Napok telnek el és egyedül vagyok a házban, ahogy az elején is. Gideon ruhái és a kocsija eltűnt a házból. Éppen ultrahangra megyek, elég kialvatlan állapotban. Megkértem Gideon sofőrjét mielőtt elment volna, hogy vigyen be. Nem tudnék így vezetni. Megölném magam, a babát és még ki tudja kiket nem. Az orvos széles mosollyal fogad majd megnézi a picit és elmagyarázza, hogy az ötödik hónapban vagyok. Az orvos elszámolt a múltkor valamit. Egy hetet talán, de hónapokat? Hazafelé telefont kapok egy ismeretlen számról.
-      Tessék! – szólok bele kíváncsian.
-      Jó reggelt, Grófné! Mr. Maddox ügyvédje vagyok. Az utóbbi időben nem tudtam önt elérni. Érdeklődni szeretnék, hogy kitöltötte már a papírokat? – hadarja.
-      Még nem tudtam, volt egy kisebb balesetem – mondom lefagyva.
-      Minél előbb nézze át őket, kérem! Szeretnénk tovább jutni az ügyben! – mondja kedvesebben.
-      Rendben! – sóhajtok fel.
-      Ne haragudjon, ha zavartam – nyomja ki bunkón. 
Rayen nem hazudott. Mégis kaptam levelet.  Előre szólok, hogy vigyen be hozzá. Nem érdekel, ha dolgozik, a gyerekem előre valóbb. Útközben kezdem furán érezni magam. A cég előtt gyorsan kiszállok és besétálok. Páran fura szemmel néznek rám, én meg dühösen rájuk. Felliftezek hozzá és bejelentkezek a titkárnőjénél.
-      Sajnálom, ma még nem jött be! – néz rám furcsán.
-      Ő mondta, hogy mond ezt? – morranok rá.
-      Elfoglalt és most megbeszélése van – áll fel.
-      Megvárom! – bólintok rá határozottan.
Amíg a kanapéhoz sétálok, nyílik az ajtó és kijön rajt Mia, Rose anyja. Érdeklődve nézek rá majd Gideonra. Az ajtóban apró csókot nyom a szájára, mire tátott szájjal nézek rájuk. Ezt nem hiszem el! Felsóhajtok kissé hangosabban, mint szerettem volna, mire rám villan a tekintetük. Mia örömittasan pillant rám, míg Gideon fáradtan. Megvárom amíg elmegy és bemegyek hozzá.
-      Kaptam levelet Rayen ügyvédjétől, igaz? – állok meg az íróasztallal szemben.      
-      Már elküldtem. Valószínűleg megkaptad – mondja közömbösen.
-      Mért nem szóltál róla? – ülök le elfáradva az ácsorgástól.
-      Én akartam lenni a gyereked apja, nem ő! Remélem örülhet most! Visszamegyek Miához, megkaphat téged! Most pedig menj el, dolgoznom kell! – küld el bunkó módon.
Felállok egy szó nélkül, aztán kisétálok az ajtón, majd becsukom magam után és idegesen nyomkodni kezdem a gombot. Pár percet kell várnom a liftre. Amikor megjön, beszállok a tömeghez és igyekszem nem elsírni magam. Hülyét csinált belőlem! Egyszerűen beleszerettem erre… A garázsba érve még tartom magam. Elküldöm a kocsit és felhívom Katrint. Rá van most szükségem. 
-      Szia szívem! – köszön lelkesen.
-      Beszélhetünk? – motyogom.
-      Jól vagy? – kérdezi aggódva.
-      El tudsz jönni értem? – indulok el gyalog a garázsból.
-      Merre vagy? – indul el.
-      A cégnél, csak siess – nyomom ki.
Kisétálok a főbejárathoz, hogy minél előbb észrevegyen. Alig telik el öt perc Kat kivágódik a kocsiból és mellém siet. Megrázom a fejem és visszamegyünk a kocsijához. Útközben háromszor is elbőgőm magam. Kat folyton kérdezősködik, de nem tudok válaszolni. Muszáj előbb kisírnom magam. Visszamegyünk Gideon házába és egy tea mellett elmesélek neki mindent. Először rám dühös majd Gideonra.
-      Ugyan úgy bejárok dolgozni, alsóbb beosztást kérek, aztán elköltözöm – vonok vállat szomorúan.
-      Hozzám bármikor jöhettek! – fogja meg a kezem vigasztalóan.
-      Tudom! Az egészben csak az fáj, hogy azt hittem szeret – sóhajtok fel.
-      Aludj egy kicsit! Sápadt vagy! Addig itt maradok – mosolyog rám.
Aprót bólintok és elfekszem a kanapén. Raffy lefekszik a szőnyegre és folyamatosan engem bámul. Megvakarom a fejét és pár percen belül elnyom az álom.
Suttogásra ébredek fel a konyha felől. Kilesek és meglátom Katrint Gideonnal beszélgetni. Mi a francot keres itt azok után? Figyelek minden szavukra és olyat is hallok amit nem akarok.
-      Elment az eszed? Összetörted őt! – morran fel Kat.
-      Faképnél hagyott miután megkértem a kezét! – vágja rá dühösen.
-      Meg sem fordult a fejedben, hogy fél az egésztől? Az anyaságtól meg főleg? Tényleg ennyire hülye vagy? – kiabálja le a fejét.
-      Egy szóval sem említette, hogy… - hallgat el.
-      Mert szerelmes beléd te idióta, ha nem vetted volna észre! Melyik szerelmes nő, tudna épeszű maradni a közeledben? Eszedbe se jutott, hogy megbeszéld vele igaz? Egyből odaköltöztél a volt feleségedhez! Meg is dugtad? Esetleg elveszed őt? – fújtat, mint egy kiscica.
Felkelek, mielőtt elfajulnak a dolgok és felpofozza. Kisétálok hozzájuk és Kat mellé állok. Megtudom vívni a harcaim, csak ezt már nem érdemes. Gideon kerek perec kimondta, hogy nem akar engem. Belefáradtam, hogy harcoljak másokért!
-      Most hagyd abba Katrin! Semmi értelme! – küldöm el.
-      De… Nagyon ajánlom, hogy ezek után hagyd békén! – hagy minket kettesben.
Kicsörtet a házból az udvarra majd bevágódik  a kocsijába. A falnak dőlök és várok. Mi a frászt mondjak ezek után? Nem tudok úgy tenni, mintha meg sem történt volna. Ennyire látja mindenki, hogy totál belezúgtam?
-      Nem akarok beszélgetni és egy jó darabig senkit sem akarok a közelemben látni! Amint tudok elköltözöm és másik beosztást kérek – nézek a szemeibe.
-      Nem kell elköltöznöd. Itt maradhattok – lazítja meg a nyakkendőjét.
-      Nem akarok itt maradni. Találok lakást egyedül is. Azt hiszem visszaköltöztök – fonom magam köré a karjaimat.
-      Kurvára nem mész sehová sem! Ne kezd előröl! Nem tudnék nyugodt lenni! – sétál elém.
-      Miért? – bámulom a földet.
-      Mert szeretlek, bassza meg! –támaszkodik meg a fejem mellett.
-      Hazudsz! – rázom meg a fejem.
-      Sohasem hazudtam neked! Akarlak! Kibaszottul akarlak! Szeretlek Syd! Annyira, hogy beledöglök, ha elveszítelek! – tapad az ajkamra.
Elsírom magam miközben csókolózunk. Beletúrok a hajába és hozzátapadok. Szorosan magához ölel majd szaggatni kezdjük egymásról a ruhákat. Áttér a nyakamra, miközben a nadrágomat cibálja lefelé. A cipzárnál egyszerűen kettérepíti és felkap a csípőjére. Kiszabadítja magát és lefogja mindkét kezem, miközben belém hatol. Addig csókoljuk a másikat, amíg kapkodni nem kezdjük a levegőt. Amint mindketten elélvezünk még pár percig így állunk. Magához húz a lehető legközelebb. A hajába temetem az arcom és simogatom a tarkóját. Elindul velem a lenti fürdőbe majd a lábamra állít. Végignézünk egymáson és elnevetjük magunkat. Cafatokban lógnak rajtunk a ruhák. 
-      Sajnálom! – néz végig rajtam.
Megrázom a fejem és leveszem a többi darabot. Megállít a vetkőzésben és egyik kezével magához húzva lágyan megcsókol. Beletúr a hajamba majd elszakadva az ajkamtól a fülembe suttog.
-      Leszel a feleségem Syd? – suttogja lágyan.
-      Igen! Leszek! – ugrok a nyakába.  
Közelebb húz magához mire apró szúrást érzek meg lentről. Eltolom magamtól majd várok egy kicsit. Végigtapogatom a pocakom és várok egy újabb szúrásra. Amikor újra érzem, hatalmad vigyor terül szét az arcomon.  Meghatódva várom az újabb mozgást, de elmarad.
-      Hé, szólalj meg! – fogja meg a kezem Gideon, aggódva.
-      Megmozdult! – mosolygok rá boldogan.
-      Mi? – néz rám értetlenül.
-      A kicsi, a bébink. Mozog! – sírom el magam boldogságomban.
Rám mosolyog majd apró csókokat nyom a hasamra. Együtt lezuhanyozunk, majd lefekszünk tévézni. Egész végig a hasamat simogatja, amíg meg nem mozdul. Megdermed a keze és felülve vár. Egész jól szórakozom rajta. Hiszen már végigcsinált egy terhességet, mi ebben a meglepő?
-      Miért vagy ennyire meglepődve? – kérdezek rá.
-      Mia… Gyűlölte, hogy sikerült gyereket csinálnunk – kulcsolja át a térdét, mint egy megbántott kisgyerek.
-      Mi? – ülök fel meglepődve.
-      Gyűlölt engem, a lányunkat. Megpróbálta megölni mindkettőjüket. Ha pár perccel később érkezem haza már nem élnek. Sohasem láttam volna felnőni a lányom – leheli fájdalmasan.
-      Ezt miért nem mondtad eddig? – mászok elé.
-      Elég a magad baja Syd! – néz a szemembe fáradtan.
-      Férfiak! – forgatom a szemem nem tetszően.
-      Mióta elváltam tőle, vigyázok a nőkkel! Nem bízom bennük! Játszom velük! Te más vagy. Okos, szexi, nagyszájú… - dönt a hátamra teljesen személyiség csere után.
-      Velem is játszottál Mr. Seggfej? – húzom még közelebb.
-      Az ágyon kívül sohasem! – csókol meg vágyakozva.
-      Remélem is! Bosszút állok, ha mégis! – vigyorgok rá ördögien.
-      Boszorka! – húzódik el tőlem nevetve.
-      A személyes boszorkád! – csókolok vissza mélyebben.
A csókcsatánkat egy élesebb szúrás szakítja félbe. A kicsi hatalmasat rúg az oldalamba, mire a levegő is belém szorul. Odakapok és kicsit összegörnyedek. Gideon óvatosan masszírozni kezdi az oldalam. El sem hiszem, hogy szeret engem. A titokzatos, seggfej uraság szeret engem. Mellém fekszik és apró csókokat nyom a nyakamra, mire felizgulok.
-      Fejezd be! – sziszegem jólesően.
-      Beindultál? Hm, jó! – húzza végig az ujját a gerincemen.
-      Gideon! – nyögöm ki a nevét.
Felhúzza a hálóingem és alig hozzám érve simogatja a gerincem. Összeszorítom a lábam és még jobban hozzá simulok.
-      Furcsa helyeken indulsz be! – nevet fel mögöttem.
-      O, fogd be! – morranok fel játékosan.
-      Élvezet nézni! – suttogja a fülembe erotikusan.
-      Sajnálom, hogy otthagytalak – mondom szégyenlősen.
-      Fel sem fogtam először. Aztán iszonyú dühös lettem – sóhajt fel visszaemlékezve.
-      Egyszerűen csak félek. Sohasem féltem még ennyire semmitől sem – fordulok felé, hogy a szemébe tudjak nézni.
-      Tőlem is félsz? – mosolyog rám pimaszul.
-      Nem! – rázom meg a fejem nevetve.
Mélyebb csókra húzom magamhoz, majd sűrűn ásítozni kezdek. Lassan hajnali egy és még mindig fent vagyunk. Visszafordulok, hogy át tudjon karolni, aztán perceken belül elalszom. Hajnalban arra ébredek, hogy a kicsi folyamatosan rugdos, fészkelődik. Mivel ez az első terhességem, még a levegő is megáll a tüdőmben az izgalom miatt. Gideon is megérzi, hogy fent vagyok, mire simogatni kezd az ujjaival. 
Reggel első vagyok, aki lent a konyhában és a ruháink cafatjait szedem össze. Folyton vigyorgok a tegnapiak miatt. Ennyire szenvedélyes kibékülést még nem éltem át. Gideon is megjelenik mellettem vigyorogva. Világos farmer és egy félig begombolt ing van rajta. Elakar csábítani és nagyon jó úton halad.
-      Megtenném újra! – nyom egy puszit a fejemre.
-      Igen, én is – nevetek fel jólesően.
-      Beszélnünk kell, sok mindenről – simít végig az arcomon.
-      Igen! – bólintok helyeslően.
-      Fáradjon be az irodámba Grófné! – enged előre.
Elindulok majd visszafordulva végigstírölöm, mire kisfiúsan elmosolyodik, majd elindul utánam. A dolgozó szobájáig érzem, ahogy folyamatosan bámulja a testem. Megállok az egyik bőrkanapé előtt és megvárom amíg leül a helyére. Előszed egy fehér borítékot és átnyújtja. Kinyitva, mohón olvasni kezdem az információt. Rayen minden hónapban egy külön számlára tízezer dollárt utal át, ami a gyerekünké lesz tizennyolc éves kora után. Alá kell írnom egy apasági tesztet miután megszültem, hogy valóban ő az apja, továbbá engedélyeznem kell, hogy minden hétvégén láthassa. Ha elmúlt három éves egy hétvégét nála tölthessen a beleegyezésemmel. A szívem zakatolni kezd mire a végére érek. A térdemre teszem a papírt, majd felnézek Gideon arcára. Érdeklődve vizsgálja az arcom és várakozik. Hogy francba kérhet apasági tesztet? Ennyire nem bízik bennem?
-      Telefonálnom kell! – pattanok fel.
-      Baszki! – ugrik elém épp időben elkapva.
Egy pillanatnyi kikapcsolás után a karjaiban találom magam. Rosszallóan néz rám majd átvált aggódóba. Magamhoz ölelem, nyugtatóan majd visszaülök a fotelba.
-      Csak az ügyvéddel telefonálj! – adja oda a telefonját.
-      Hogy van mersze apaságit kérni? – sziszegem bepötyögve az ügyvéd számát.
-      Nem bízik benned! – mondja ki a gondolataim.
-      Te bíznál? – nézek fel kíváncsian.
-      Akit szeretünk, abban megbízunk! Beszélj az ügyvéddel aztán folytatjuk!  – jelenti ki határozottan.   
Aprót bólintok majd elintézem a telefonhívást. Amint beleszól, már kezdek is beszélni. A számlás részben egyet értek. Én is megtenném érte, hogy biztonságban legyen és ne kelljen éheznie. Nem hiába támogat anya sok ilyen alapítványt. Amint megemlítem az apaságit, elkezdi sorolni a neveket. Rayen három apát jelölt meg benne. Saját magát, Gideont és Maxet. Fellobban bennem a düh és nem túl kedvesen válok el az ügyvédtől.
-      Bárcsak te lennél az apja és nem az a faszfej! – temetem az arcom a tenyerem mögé.  
-      Nyugodj le, megint elájulsz! – térdel le elém.
-      Miért hiszik azt a pénzes idióták, hogy bármit megtehetnek? Játszhatnak az emberekkel? – nézek rá megtörten.
-      Mert van, aki ezt élvezi, hogy hatalma van másik fölött és van, akinek nincs más választása – húz le a combjára.
-      Nem akarom, hogy ilyen legyél! Soha! – nézek a szemébe őszintén.
-      Nincs középút édes! Vagy az egyik, vagy a másik – rázza meg a fejét.
-      Mindig van kiskapu Gideon! Mindig! – pirítok rá.
-      Biztos erről szeretnél beszélgetni? – teszi félre a papírokat az útból.
Megrázom a fejem és mint egy kiscica hozzábújok. Végigsimítok a mellkasán át, amíg az anyag engedi. Apró csókot nyomok a kulcscsontjára, majd a tetoválását is belepem a puszijaimmal. Félrehúzom az ingjét, amint jólesően felnyög.
-      El akar csábítani Grófné? – szuszogja a fülem mellett.
-      Lehetséges – mosolygok fel rá.
Beletúr a hajamba és a kanapét arrébb tolva a hátamra fektet, a puha szőnyegre. Gyengéden megcsókol, amikor fura hangok szöknek befelé. Gideon kapcsol és óvatosan felhúz a földről.
-      A másik dolog, a húgom – néz rám kényelmetlenül.
-      Nem említetted sohasem – pislogok értetlenül.
-      Nem volt rá alkalmam. Tegnap telefonált, hogy hazajön – sóhajt fel bosszankodva.
Cipőkopogást hallunk a bejárati ajtó felől. Fel sem vagyunk rendesen öltözve. Legalábbis én még mindig hálóingben vagyok. Kézen fogva kisétálunk hozzá. Arra egyikünk sem számít, hogy mindenki itt van a családból, így meglepődve állunk előttük. Jót mosolyognak rajtunk. Gideon húga meg hatalmasra nyílt szemekkel bámul kettőnkre.


Sziasztok! 

Itt az újabb rész, ami kicsit rövid lett. Kicsit ihletet kaptam és alkottam valamit. Nagyon sokmindent nem mondanék. Gideon húga, a kedvenc énekesnőm képét kapta meg :Ö Következő részt igyekszem hamar hozni. Addig is jó olvasást. Már ha valaki egyáltalán olvas :O Szép estét, puszi Bubi. Most magyar számot kaptok, amit imádok. Sajnos csak így találtam meg:( :D